All the past a thing of memory.
All the present a flash of lightning.
All the future a scarecrow in dreams.
Always unsteady, samsara's deserts.
Az eredeti szöveg (pdf):
da byed thams cad glog gi 'du 'phro 'dra//
'byung bya thams cad rmi lam tho yor 'dra//
rtag brtan med pa srid pa'i mya ngam thang //
Magyarul a tibeti, valamiféle magától adódott formában:
Minden múlt dolog egy emlék.
Minden jelen tett egy felvillanás,
Minden, mi jön álomkő-rakás:
Létforgatag homokjában múlunk.
Vagy:
Élet homok-förgetegében
Minden múlt dolog egy emlék,
Minden jelen tett egy felvillanás,
Minden, mi jön álomkő-rakás.
A tibeti sivatag képét így sem tudtam megfogni, és annyira megragadott a tibetiül nagyon szépen hangzó vers, hogy majd még próbálkozom. Hiszen az ő sivatagában, ahol nem támaszkodhat semmi semmire, a karma szele folyamatosan sodorja az idő homokkötelét...
Az angol madárijesztője pedig a tibetiben egy határkő-oszlop, vagy kőrakás, ami a láthatatlan és esetleges határvonalak találkozását jelzi, meg a néphit szerint a helyi szellemeket hívja is meg riogatja is.
A többi versről is írni kellene, mert egy részük a már nem létező, az újra megtestesült mesterek szívében élő Tibet szépségeit írja le. Valami olyasmi, mint a "magyar haza a magasban". Egyfajta légvár. Hiszen a tibetiek nagy része hétköznapi ember, nem hogy nem folytatása egy korábbi tudatfolytonosságnak, hanem még csak nem is szerzetes.
No comments:
Post a Comment