A látó és a vad jak

Vajon hová vezetnek ezek a nyomok? Elvisznek-e Játékos Vadzsra, Rölpe Dordzse szentélyéhez vagy sem? Első körben ugyanis 2008-ban nekifutottunk már, de a márciusi hideg szelek és az olimipiától viszkető markú kínai "üzletemberek" elvették a kedvemet. Az egyre irreálisabb tervek szerint ugyanis tibeti emlékhelyek után kutatva, szétnéztem volna barátommal Pekingben és környékén, majd a Beyjing-Lhásza vonattal történelmi Tibetben rohantunk volna kolostorról kolostorra egy terepjáróval, mielőtt még a restaurálás fogalmát nem ismerő kínaiak rikító turistacsalogató festékkel mindent átfestenek. Shinjiék azt mondták, hogy az autó bérleti díja még rendben volt, de pár hét alatt megkétszereződött az amúgy is politikai okokból drága szállás és egyéb ár. (Valójában fel sem lehet sorolni, hány féle engedély kell a beutazáshoz, Kínán belül.) A politikusok szertnék, ha minél kevesebb illetéktelen kínai járna Tibetben, ahol kétszer annyi katona lakik, mint őslakos, akiknek viszont a két harmada, ha nem működik együtt, dolgozhat a munkatáborokban.

A pekingi szállás pedig a többszörösére nőtt, ahogyan az Olimpia hetében a Peking-Budapest repülőjegy is 700 fölé ment, míg egy héttel után már alig magasabb az átlagos 140-nél. Lalitavadzsra a mandzsu császár barátja volt. Mert hét éves korában adták az akkor 11 éves császár mellé buddhista nevelőnek. Mindketten hatalmas küldetéstudattal élték át a feladatot, és az udvari etikett ellenére vagy mellett a baráti megszólítás gyakran előfordul a szövegekben. Angolul is "pajtásnak" fordítják (pal). Rölpe Dordzse mongolnak született, és azért tanult kínaiul, mandzsu nyelven, hogy a tibeti Congkapa tanításait terjeszthesse. Ebben a hagyományban, a dalai lámák hagyományában Nágárdzsuna "a mester". Mondhatnék filozófust, meg bölcset, de egy kicsit mindegyik sántít. Lalitavadzsra ott volt a VIII. Dalai láma kiválasztásánál, illetve a Pancsen is az ő tanítványa volt.



A karjai közt halt meg az a Pancsen, aki az egyik leghíresebb tibeti "útikönyvet" írta Sambalába. Megpróbálta a külső és a belső utat egyszerre bemutatni. Sajnos, amikor a császár maga mellett szerette volna tudni mindkét tibeti főpapot, hiába építtette fel a pancsenek kolostorának, és a Potalának a mását Chengdeben, Loszang Jese valószínűleg himlőben meghalt. A császár születésnapjára érkezett, és kapott Qianlongtól (乾隆) egy két méteres tekercsképet egy india sála fáról. A fával hosszú életet kívánt, de a legendák szerint Sákjamuni Buddha is egy ilyen ikersála fa alatt távozott el, és a kínai olvasata miatt a mulandósággal is azonosítják ezt a fát. Persze, Atísa tanítványa, Dromtön mellé is gyakran odafestik.



Qianlong megépíttette a nyári szállását, amelynek az építkezéseit Rölpe Dordzse felügyelte, és a mintákért Dolonorba ment, a mongol Khubilai kán nyári rezidenciájára. A sok szentély és kolostor másolat, és kínai irodalmi emlékhely mellett Qianlong nyáron vadászatokat rendezett, melyen hatvan ezer katona vett részt. Itt szoktatták egymáshoz a mongol, mandzsu, kínai katonákat, és próbálták ki az újabb fajta tűzfegyvereket. Tibeti barátja pedig mindig igyekezett lecsillapítani a helyi istenségeket, a császár ellen lázadókat, vagy a tibetiek vallási vitáit.
Rölpe Dordzse Pekingben kapott szentélyt, kolostort. Ez utóbbit a császár ifjú korában lakott palotájából alakították át (Yonghegong 雍和宮).
Amikor elege lett a politikából, építkezésekből, békéltetésből, fordításból, Dharma-tanításból, a Wutaishanra vonult el. Congkapa anyját, fogantatásakor látott álmában innen, a Mandzsusrínak szentelt öt csúcsú hegyről látogatták meg fehér ruhás szerzetesek, és találták alkalmasnak az újra megtestesülő megvilágosodott aktivitás szülőanyjának. A császár is, Lalitavadzsra a bölcsesség bódhiszattvájának emberi vetületei volta. Ilyen értelemben testvérek. Azt kellene mondani, hogy "lélekvér", de mivel ilyen nincs, mondhatnánk azt, hogy "belső barátok", amiben a barátság valami minden ma ismert vállfajánál közvetlenebb kapcsolatra utal.
A "buddhista tudós" egy ilyen barát ősképét szeretné megvalósítani, aki a belső út végigjárásában kíséri el az embert. Ehhez a munkájához Lalitavadzsra sokat foglalkozott a kínai bölcsek tanításaival is, és a Kínában akkor élő buddhista hagyományokkal. De első körben úgy látta, már nem az a feladata, ami a tibetiek gondolkodásában a nyolcadik században rögzült, miszerint a kínaiak a hirtelen megvilágosodás útját követik. A csak-tudat iskola nézeteinek különbnél különb formáival találkozott. Ezek szinte önkéntelenül is vitatják Nágárdzsuna gondolatait.